I.
A fagyos szél vasmarokként túrt bele hosszú, gyűrű göndör tincseimbe. Kezeimet a hideg ellen kabátzsebeimben nyugtattam, türelmetlen ácsorgással toporogtam a bokáig érő hóban. Összeszorított ajkakkal idéztem fel, mennyire nem szeretem a telet. És mennyire nem szeretem ezt a várost. És mennyire nem szeretem..
- Jess!
A hangra összerezzenve pördültem meg tengelyem körül. Végre, már éppen ideje volt. Felnéztem a hatalmas épületre, amíg a férfi átvergődte magát a forgalmas úttesten. Annyira elmerültem az F. B.I nézegetésében, hogy csak arra eszméltem fel, mikor a férfi karjaiba zárt. Mosolyogva fontam át derekát, vállam a fejére hajtottam.
- Szia Jack!
- Jess, ne haragudj, hogy megvárattalak, de épp egy fontos ügyön dolgozunk. Gyere, meglátod, oda leszel a többiekért!
- Remélem ők is értem..
Motyogtam magam elé, de a férfi már nem hallhatta meg, ugyanis felkapva bőröndömet kézen fogott, és átvezetett az úttesten. Nem voltam már kisgyerek, de azért mosolyogtam. Igazából nem vagyok az a tipikus könnyen feloldódó, hamar beilleszkedő lányka, de ha Jack azt mondja, imádni fogom ezt a két hetet, akkor az úgy is lesz. Grimaszolva léptem be a liftbe, de most rajta volt a sor, hogy elvigyorodjon.
- Wisconsin-ben nincsenek liftek, ugye?
Megráztam a fejem, barna tincseim ide-oda repkedtek. Nevetve átkaroltam a derekát, s mikor a lift csippenve megállt, felkészülve a legrosszabbra hagytam magam bevezettetni az irodába. Meglepetésemre feszes figyelem, és érdeklődő szempárok fogadtak. Megtorpantam az ajtóban, de Jack hátba veregetett, s mivel nem akartam orra esni, követtem az iroda közepéig. Egy szőke hajú nő felettébb nagy kíváncsisággal követte lépteimet, ha jobban ismerném, talán leszögezhettem volna, hogy féltékeny. Tartózkodott még ott egy sötét bőrű nő, és egy furcsán jól öltözött férfi. Feszengve lábujjhegyre emelkedtem, és Jack füléhez hajoltam.
- Bobby hol van?
- Még biztos nem ért be.. Hé emberek, egy kis figyelmet kérek! Jess, ő Lucy Dotson, III. Myles Leland, és.. Sue Thomas. Akinek a helyére jöttél két hétig Tara Williams, ő most szülési szabadságon van, Demetrius Ganz pedig értekezleten, de nemsokára őt is bemutatom neked. Bobby pedig még nem érkezett meg.
Fürgén bólogatva próbáltam megjegyezni minden nevet. Néhányuk ismerős volt, de van, akiről egyáltalán nem hallottam. Így volt ez a szőke ha.. Sueval. Viszont egy kis szerepjáték..
- Óóó, hát te lennél Sue! Jack annyi mindent mesélt rólad! Természetesen csupa jót
- Jess..
Vigyorogva néztem, ahogy a nő nyakig elvörösödik, majd Jack is. Elégedett voltam, ez már valaminek a jele. Lucynak felcsillantak a szemei. Áhá, ő a kerítőnő, már emlékszem. Megvan a szövetséges. Hideg orr nyomódott a tenyeremhez, amitől majdnem felsikítottam. Egy kutya ült előttem. Lehajoltam hozzá és megvakargattam a füle tövét.
- Óó, hát te ki vagy?
- Ő a kutyám, Levi.
Szép hangja van Suenak. Levi adott egy pacsit, amitől kicsit feloldódtam.
- Srácok, ő Jessica Hudson.
Éreztem, ahogy megfagy a levegő. Felkuncogtam.
- A húga vagyok..
- Szikra, nem is mondtad hogy ilyen gyönyörű hattyú lett a pici pelenkás húgodból.
Ez a hang.. ez a jókedv csipetnyi gúnnyal.. felpattantam, és Bobby nyakába ugrottam. Ő szorosan a karjaiba zárt, és a hátam simogatva vigyorgott. Hideg volt a kabátja, így gyorsan elhúzódtam tőle. Bár ez talán csak mentség volt.
- Szia Bumm
- Szia Jess
Egymásra mosolyogtunk, majd félreálltam az útból, hogy az íróasztalához mehessen. Jack Suera nézve folytatta a magyarázatot.
- Jess nagyon jól ért a számítógépekhez, és a bombákhoz. Így gondoltam, amíg Tara Stenley társaságában szülési szabadságon van, őt behívatom ide. Úgyhogy két hétig a társunk lesz, segít felgöngyölíteni a Nádja ügyet. Legyetek vele kedvesek!
Az utolsó szót fenyegetően megnyomta. Jé, még sosem láttam poénkodni. Zavartan lehúztam magamról a kabátot, és Tara asztalához mentem. Jobban örültem volna egy sajátnak, főleg hogy közeledik a karácsony, és nem nagyon akartam más nő asztalát kidíszíteni. Bár ez Amerikában valószínűleg nem is szokás, úgy tudom. Amint bekapcsoltam a laptopom, rögtön felugrott egy kis ablak.
- December 18, 23: 49. Boldog Karácsonyt!
- Óó, itt más az időzóna, igaz Jack?
A férfi felnézett a papírjai mögül. Összeráncolta a szemöldökét. Lucy kocogott a segítségemre, és egy gombnyomással beállította az órát. Az üdvözlő szöveg eltűnt.
- Ha nem értesz valamit, nyugodtan kérdezz meg. Ebédszünetben pedig örömmel venném, ha adnál némi infót a Hudson családról..
Elvigyorodva biccentettem, ő pedig visszasietett az asztalához. A gondolataimba merülve ráztam meg a fejem.
- Miről is szól ez az ügy?
- Nádja Perry.
- Hű tudom. Az a kislány, akit két hónapja elraboltak. A rabló felhívott titeket, de mivel a találkára Jack ment, nem Bobby ezért levágta a kislány kisujját és elküldte nektek borítékban. Erre az apja –tyű, maga az elnök!- rögtön felhagyott minden reménnyel, és leállított titeket az ügyről. De ti, pont mikor Tara rájött hogy terhes, így szakított Bobbyval és elment szabira, akkor találtatok egy apró dolgot. Pontosabban Thomas talált már régebben, de most jöttetek rá, hogy tényleg van jelentősége. Ugye?
Körbenéztem. Sue szeme tele volt könnyel, Jack komoran nézett maga elé, Bobby a teniszlabdáját dobálta egyhangúan a falhoz. Talán nem kellett volna felhoznom.. nem visszakoztam.
- Arra jöttünk rá.. –fogott bele végül Sue-.. hogy a férfi nem poénból mondta azt, hogy házasok vagyunk. Ő még mindig azt hiszi. Volt pár ilyen beépülős akciónk, tehát csak onnan származhat az egész.
- És mi van, ha mégis poénból mondta? Tudta, hogy beépültetek, és tudott mindenről?
- Jess.. túl élénk a fantáziád. Nem tudta, és kész.
Elhallgatva meredtem bátyámra. Új szabályok, új lépések. Látjátok, mondtam, hogy nem megy nekem a beilleszkedés. De éreztem, hogy igazam van.
II.
A délelőtt további részében többnyire némán berendezkedtem, és körbejártam Sueval az FBI épületét. Megmutatott minden helyet, és egyre inkább megkedveltem. Szerintem ezzel ő is így lehetett. Az viszont biztos.. hogy a kutyája egyszerűen ennivaló! Egy csodakutya.
- Jess..
Kérdőn néztem Suera. Jól az eszembe véstem Jack szavait. „Süket, mindig lássa a szád!”.
- Hm?
- Mesélj kicsit magadról, kérlek. És úgy eleve az egész Hudson famíliáról.
- Óóó, ezt Lucy akarta kihúzni belőlem.. tényleg érdekelne?
Bólintott. Hát rendben. Lehajoltam megsimogatni Levit, s mikor felegyenesedtem, félig a nő felé fordulva, lassan belekezdtem.
- 1998. január 23.-án születtem, Wisconsinban. Jack akkor már, hű.. talán 10 éves volt. Nagyon sokat játszott velem, óvott mindentől. Már akkor az volt a gyerekkori álma, hogy különleges ügynök lehessen. Aztán ő annyi idős lett, mint most én, én pedig 8 évesen mindenben utánozni akartam. De aztán elköltözött otthonról. Nélküle nőttem fel, csupán néha-néha hívott fel, na és persze ritkásan hazajött. Hozta magával Bobbyt is. Azt hiszem mondanom, sem kell, mennyire a családunk részévé vált ő is. Meséltek a munkájukról, a családjukról, és 16 évesen úgy gondoltam: én miért ne?
- 16 évesen te is ügynök lettél?
- Nem, Sue. Sajnos nem. Eljártam lőgyakorlatra Wisconsinban. Iszonyatosan béna voltam, és majdnem olyan forrófejű, mint Jack. Családi hagyomány már ez szinte. Aztán az utam mégiscsak a bombákhoz vezetett.
- Amiben páratlan tehetségű vagy.
- Ezt Jack mondta neked?
- Bobby
Meglepődve biccentettem. Az irodába visszakanyarodva egy sötét bőrű férfi lépett elém, és a kezét nyújtotta. Férfiasan megráztam.
- Demetrius Gans
- Jessica Hudson. Jack testvére
Raktam gyorsan hozzá, mielőtt ő is azzal a fura, gyilkos tekintetével nézne rám, mint a többiek mikor először láttak. Meglengetett az orrom előtt egy zacskót, amiben egy zöld, társasjátékba való figura volt.
- Mi van, csak nem akartok Activity-zni egy bábúval?
- Nagyon poénos vagy ma.. – Jack szokásos komolyságával lépett D mellé - ezt egy elhagyatott raktárépületben találtuk. A kislány is ott volt, de már elmentek
- Vagy nem.. odamegyek!
Jelentettem ki miközben a kabátomért nyúltam. Jack megragadta a csuklóm.
- Felesleges, már nincs ott senki!
- És ezt el is higgyem, mi? Jack, ez egy nyom. Vagyis kell ott lennie többnek is. És úgyis vissza fognak térni oda. Gyorsan, felületesen kellett elpakolniuk. Visszajönnek befejezni..
Minden szempár bátyámra szegeződött. Sóhajtva megvonta a vállait, és visszament az asztalához. Bobby intett, hogy velem jön. Felrántottam a kabátom, és a helyszínre siettünk.
Jó néhány ember dolgozott már ott. Fehér porral rondítottak tele mindent, de nem akartam megjegyezni, hogy ezzel tűntetik el a nyomokat.. fényképeztek, zsibongtak. Ha én vezethetném ezt az ügyet, már rég jutottunk volna valamire. Megálltam a bejáratnál, éreztem Bobby kíváncsi tekintetét.
- Mit csinálsz? A bábút odabent találtuk.
- Css. Ezt szerepjátéknak hívják, és eddig mindig bevált.
- Nálatok..
Nem figyeltem rá, lehunytam a szemeimet. Egy férfi helyébe kellett magamat képzelnem, és ez nem megy egyik pillanatról a másikra. A szél feltámadt, tincseimet az arcomba fújta. Fázósan összehúztam magamon a kabátot.
- A rendőrök a nyakunkon vannak. A kislányt akarják, és tudják, hol keressék. El kell pakolnom. De ennyi idiótával lehetetlenség. És a lány is folyton sír. Az anyját akarja. Le kellett nyugtatnom egy társasjátékkal. A nagy kapkodásban felborul a tábla, de nem érdekel. Összemarkolva belenyomom a zacskójába. De Nádja megint hisztériázik. Haza akar menni, fázik, fáj a keze, álmos, éhes. Nem üthetem meg, gondolnom kell a pénzre. Elindulunk végre.
És elindultam. Át a raktáron, csukott szemmel, magabiztosan. A laborosok félrehúzódtak, hallottam Bobby vaskos lépteit a hátam mögött.
- Ne, ez a sziréna. De rosszul állunk. Minél hamarabb vissza kell jönni, Menjünk a hátsó bejáraton át, azt nézik meg utoljára. Nádja a fő kocsiba kerül. Kockázatos várni. Nem érdekesek a keréknyomok, nem jutnak vele sokra, csak menjünk.
- Igazad van.
Felnyitottam a szemeimet. Bobby a hátsó kijáratnál állt, és egy adag tiszta keréknyom mellett guggolt. Elmosolyodtam.
- Na, megtudtatok valamit?
- A keréknyomok terepjárókról származnak. És vissza fognak jönni. Valamit valahol itt hagytak. Sajnos a nyomszakértőink sem találtak semmit, de ott kell lennie.
- És mikor fognak jönni?
- Ezt kéne kiderítened Lucy. Nézd át azokat, akiket kapcsolatba hoztatok a kisl.. Nádja eltűnésével, és nézd végig az autójukat. Egy kék terepjárót keresünk.
- Kéket?
Bobby legyintve ledobta a kabátját.
- Jess megérzése..
Lucy bizonytalan bólintással leült a gép mellé. Hálás mosollyal néztem Bobbyra, miközben Jack asztalához mentem. Mire felkapta a fejét, már az ölében ültem. Ujjaimat összekulcsoltam a nyakánál, amiért cserébe egy puszit kaptam. Láttam a másik asztalnál Suet mosolyogni. Ezt a karácsonyi összképet törte össze a befelé vágtázó Myles.
- Ez szörnyű!
- Megint a szomszédod?
Kapta fel a fejét Lucy, s megejtett egy gúnyos vigyort. Myles méltatlankodva megrázta a fejét, és rátenyerelt Jack asztalára, figyelmen kívül hagyva az ott heverő papírokat.
- Az ujj, amit kaptatok borítékban nem Nádjáé!
- Ismételd meg!
Ugrottam fel testvérem öléből. Sue értetlenül rázta a fejét, a hírhozónk pedig profi módon kezdett el neki valamit mutogatni. Megráztam a fejem, mire a nő elmosolyodott, és megjegyezte, hogy megtanít pár jelre. Nem sokkal később be is sétált egy fehér köpenyes férfi.
- Nem tudjuk, kié ez az ujj, de a sejteket és a vércsoportot nézve ki van zárva, hogy a kislányotoké legyen. A bábun viszont megtaláltuk az ő ujjlenyomatát.
Bobby biccentett, mire a szakértő kivonult. Leroskadtam a székemre. A többiek beszéde elhalkult, a külvilág hirtelen megszűnt létezni. Csak a zöld bábu képe lebegett előttem, és a tény, hogy az elrabló átvágott minket. De miért? És miért pont egy bábu a nyom? Miért pont egy ujjat küldött? Miért akart ránk ijeszteni, ha tudta hogy akkor a nyomozás abbamarad? Felcsillantak a szemeim. Ezernyi ötlet tódult a fejembe, de egyszerre csak egyet tudtam azonosítani. A beszélgetés felerősödött, a külvilág visszatért. Felpattantam, akaratlanul is magamra hívva ezzel a figyelmet.
- A férfi!
- Milyen férfi, húgi?
- Az elrabló! Azért akart ránk ijeszteni, mert tudta, hogy akkor lezárul a nyomozás.
- .. és?
- És akkor a kislány.. Nádja! Örökre nála maradhat!
Bátyám egy pillanatra elmerengett, arcizmai megkeményedtek, de aztán beleegyezően intett.
- Lucy, a terepjárók előtt nézd át a szorosabb rokonokat, hozzátartozókat, bárkit, akinek volt indoka elrabolni a lányt. Myles, te faggasd ki a család testőreit, nézz utána mindegyik előéletének és tájékoztasd az elnököt! Bobby, Jess, ti maradjatok itt, hátha újra telefonál a férfi, és találjatok ki még ilyen okos ötleteket. Sue, te eljössz velem a helyszínre. Átnézzük még egyszer, részletesebben.
Figyeltem, mindenki milyen engedelmesen kezdett neki a megadott feladathoz. Mintha Jack maga lenne az isten, kinek szavait kötelező követni. Mire felocsúdtam gondolataimból, az iroda kiürült. Csak Bobby ujjdobolását hallottam az asztalon. Ahogy ránéztem, elmosolyodott. A hirtelen csendet a telefoncsörrenés szakította meg. Lenéztem a kis, fehér készülékre. Remegő kezeimbe vettem a kagylót, s mielőtt megszólaltam volna mély levegőt vettem.
- Hudson
- Jó napot Jessica kisasszony, Samantha Johnson vagyok, ismét találtunk egy kék színű bábút a raktártól nem messze az országút mentén. 135. mérföldkő, mellette egy emlékmű.
- Köszönöm, ott leszünk!
Megkönnyebbült vigyorral vágtam le a kagylót. Bobby kíváncsian nézett rám, és amíg elmeséltem neki a nő üzenetét, felkaptam a kabátom a szék támlájáról.
III.
20 percre rá már kint voltunk a megadott helyen. Meglepetésemre egy nyomszakértő sem volt ott. Az autópálya azon része ki volt világítva sárga lámpákkal. Megfájdult a fejem. Nem gondoltam rossz előérzetre, biztos csak az teszi, hogy Amerikában olyan hamar sötétedik. A halántékom dörzsölgetve megéreztem Bobby aggódó pillantását.
- Semmi baj..
- Nem tetszik ez nekem..
- Nyugi Bobby
Motyogtam, miközben kiszálltam a kocsiból. Egy mellettünk elsüvítő autó kis híján elsodort, de most nem tudtam felháborodni. A virágokkal teleszőtt kereszthez léptem, aminek egyik ágán tényleg ott hevert egy kék bábú. Bobby előhúzott egy zacskót, és zsebre tette. Lesepertem ujjaimról, a keresztről átragadt homokot, mikor beugrott valami.
- A zöld minek a jele?
- Hát.. a fűé?
- Is. De leginkább a földé. Mi van, ha a kislány szándékosan hagyja itt a bábukat, hogy jelezzen nekünk?
- Hmm, amit elrejtettek az szerinted drog? Fű?
- Vagy csak a tartózkodására utal. Hívd fel Jacket hogy nézzenek utána. Én, addig körbenézek. Amúgy a kék az lehet víz, és ég is. Gondolkozz el rajta
Bólintott, én pedig megindultam a sűrű fák között. Tompán hallottam még Bobby hangját, ahogy telefonál, de jobban le voltam foglalva a tájjal. Nem messze előttem egy alakot véltem felfedezni a földön. A holdfény megcsillant a ruháján. Egy nyomszakértő. Félrehajtva az arcomból egy ágat fordultam meg, hogy kiáltsak Bummnak, mikor erőteljes ütést éreztem a tarkómon. Elsötétült a világ, és a földre zuhantam.
Az ébredés igen kellemetlen volt. Zsongott a fejem, és éreztem, ahogy forog velem a világ. Por íze keveredett a kiszáradt számban, hajam befedte az egész arcom. Lassan felnyitottam a szemeimet. Homályos árnyak rajzolódtak ki előttem, s mikor végre kitisztult a kép, meglepve láttam, hogy még az erdőben vagyok. Fellöktem magam ülésbe, de csak akkor tudtam feltápászkodni, amint a szédülés csillapodott. A tarkóm dörzsölgetve támolyogtam vissza a kocsihoz. Reggel lett, a nap verőfényes csíkokban próbálta áttörni a gyér lombkorona védelmét. Bobby az első keréknek dőlve ült, csukott szemekkel. Elfeledve minden bajom, rohantam oda hozzá, mellette térdre borulva kaptam két tenyerem közé arcát. Nem láttam, hogy bárhol is nyílt sebe lenne, biztos őt is jó alaposan kupán vágták.
- Bumm, térj magadhoz.. hallasz engem? Ne csináld ezt velem kicsim, ébredj!
- Jess?
- Én vagyok
Megkönnyebbült mosollyal feleltem a kába hangra. A szemhéjai lassan felnyíltak, csillogó tekintettel meredt rám. A semmiből jött karjai váratlanul fonódtak derekam köré. Magához húzott, két kézzel támaszkodtam meg a mellkasán, ajkát mohón az enyémhez nyomta. Megdöbbent szenvedéllyel viszonoztam minden pillanatot, csókja forró volt és érzéki. Ám amilyen bizsergető, olyan gyorsan félbe is szakította a telefoncsörgés. Talán örültem neki, hisz ez mentséget adott a felállásra. Zihálva vettem elő a telefonom.
- Hudson
- Lucy vagyok.
- Áhá, szia. Nem fogod elhinni mi történt. Engem is és Bobbyt is leütöttek! Nem láttam a merénylő arcát, mert..
- Tudom Jess. Csapda volt. Lenyomozták a nyomszakértő hívását, és előre odamentek. Nem ti voltatok a célpont.
- De nem vittek el semmit, a bábú is itt maradt, meg minden.
- Jess, figyelj rám!
- Valami baj van Lucy?
- Sue-k nem jártak ekkora sikerrel. Nyakon csípték az ott pakolászó bandát.
- És ugye elkapták, és börtönben van mind, a kislány megmenekült és Happy End?
- Nem.. Jess, Jacket lelőtték.
- Mih?
- A Chicago Hope klinikára vitték. Gyertek, amint tudtok, ott mesélek!
A vonal megszakadt. Reflexből zsebre raktam a készüléket, és gépiesen Bobbyra néztem. Nem értette a könnyeket a szememben. Erős leszek erős leszek.. szép kívánság. Csak arra emlékszem, ahogy Bumm magához húz, és én a vállára hajtva a fejem sírom ki az egész nap fáradalmait. A következő képnél már a kocsi duruzsolása az, ami betölti a feszült levegőt.
- Karácsony. Nem maradhatsz egész álló nap idebent!
- Te ezt már csak tudod
- Jess, közénk tartozol. Mindenki örülni fog, ha ott leszel.
Jack kedves mosollyal ült le mellém a kanapéra. Mivel bal karja gipszben volt, a jobbal karolta át vállaim. Magához húzott, s én, mint az a pici pelenkás kislány, úgy bújtam a karjai közé. Kereken egy hete nem érkezett már semmilyen hír sem a kislány felől. Se egy bábu, se egy porszem. Eltűntek. A csapat állítólag teljesen átrendezte az irodát, és most egy kellemes karácsonyi bulira várnak engem is. Bátyám elegáns, fekete öltönyt vett magára, de nekem semmi kedvem nem volt az ünnepléshez. Egy 9 éves kislány zokog valahol a családját várva, karácsonykor, amikor a szeretetet ünnepeljük a szeretteinkkel. A gondolatra is összeugrott a gyomrom. Egész héten nyomokat kerestünk, próbáltuk megfejteni a kék és a zöld bábú jelentését, a terepjárós nyomon nem haladtunk, és az elnök emberei természetesen nem tudnak semmit sem.
- Hahó, Jess köztünk vagy? Na, csipkedd magad, mert elkésünk!
- Elegáns késés..
Motyogtam megadóan. Feltápászkodtam a fotelből, és eltűntem a vendégszoba ajtaja mögött. Nem érdekelt mit veszek fel, így lekaptam az első ruhát az ideiglenes szobám polcáról. Egy vajszínű estélyi volt, bő, csipkés bojtos rojtos szoknyával, egy kellemes színű sállal és egy ódivatú táskával. Kelletlenül belebújtam, a táskát vállamra akasztottam, és kiléptem az ajtón. Tincseimet a vállam mögé seperve indultam meg az ajtó felé.
- Ccc, mi ez a mafla járás? Tessék nőiesebben!
- He?
Megtorpantam. Értetlenül Jackre néztem, aki összefont karokkal csóválta a fejét.
- Tudod, báj. Elméletileg minden nőnek van.
- Miért nem mondod ezt Suenak?!
- Héé, hol a tisztelet! Vegyél fel tűsarkút, direkt mára vettem. Szép vörös, én meg felhívom a többieket, hogy megyünk.
Grimaszolva néztem utána, de akármennyit is hisztiztem volna, ugyanaz lenne a vége. Tűsarkú vagy mezítláb. Választhattam, választottam.
- Na, kész vagy?
Megvontam a vállam. Míg Jack telefonált magamra kaptam egy pamut pulcsit, és az ajtónak dőlve rágtam a körmöm. Hozzám lépett, s mint egy kis ovisnak, aki nem érti, hogy illik viselkedni, megfogta a kezem és rácsapott. Szisszenve vágtam még egy grimaszt, és amilyen gyorsasággal tudtam, kisiettem az ajtón. Egész útra bevágtam a durcát. Fejem nekitámasztottam az ablaküvegnek, és néztem a párás ablakon át a fehér háztetőket. Havazik!
- Fehér karácsony..
Motyogtam az orrom alatt. Testvérem értetlen pillantására legyintettem. Alig állította le a motort, már pattantam is ki a kocsiból. Ennek következménye persze az lett, hogy szépet vágódtam a hóban. A térdem dörzsölgetve tápászkodtam fel.
- A karom.. a karom..
Hisztiztem, de azért még a térdem simítgattam. ;) Jack megcsóválta a fejét.
- Sosem volt rajtad magas sarkú?
- Odahaza törődnek legalább egy picit is az emberek épségével..
Engedelmes kislányként botladoztam utána. Igen, amit én szökdécseltem az nem volt a séta kategória. Nem is értem utólag sem, hogyan lehet ilyen magas, meredek cipőbe belebújni. Tériszonyom van. Az iroda ajtajába érve nagy meglepetés fogadott. Az ajtótól nem messze ott állt egy nő és egy férfi, egy kisbabával a karján. Rögtön felismertem Tarát az asztalán látott képekből. Az iroda gyönyörűen fel volt díszítve. Mindenfelé színes léggömbök, mint szilveszterkor, az íróasztalokon illatos gyertyák, a függönyök el voltak húzva, a lámpa ezernyi fényben ragyogott. Majdnem középen egy hatalmasnak nevezhető fenyő állt, piros-zöld szalagokkal felaggatva, gömbökkel, csillagszórókkal, angyalkákkal díszítve. Gyönyörű volt, na, még ha le se tudom írni. Léptem egyet befelé, Jack után, de hirtelen megtorpantam. Végignéztem a kiöltözött, nevetgélő társaságon, akik pezsgőt szorongatva mélyen beszélgettek. Nem, nem illek ebbe a képbe. Ezzel a lendülettel megpördültem a tengelyem körül, a tűsarkú persze nem bírta. Miután sikeresen sikerült megkapaszkodnom az ajtófélfában, letéptem bal lábamról a cipőt, és a földre hajítva, fél mezítlábasan bebicegtem a legelső ajtó mögé. Szerencsémre egy irattár volt, sok poros papírral, egy hosszú asztallal és sok kényelmes székkel. Itt dolgoztunk a Nádja ügyön, ami az ünnepély miatt fel lett függesztve. Sóhajtva leereszkedtem egy székre, lerúgtam a magas sarkút, és magam elé húztam az egyik mappát. Annyira elmerültem az olvasásában, hogy azt sem vettem észre: az ajtó kinyílt.
IV.
Eközben, pár ajtóval arrébb..
A társaság kitűnően érezte magát. Tara az apuka mellett állva csodálta a kisfiát, és büszkén mutogatta a lelkes Lucynak. Bobby elmélyülten vitatkozott Myles-szal arról, melyik nyakkendő áll neki jobban: a fekete vagy a szürke? Demetrius az asztalánál ülő Jack elé dobott egy aktát.
- Ez mi?
A férfi felpillantott egy nagy tányér süti álcája mögül. Igazából a Levit dajkáló Sue-t bámulta egész idő alatt, de ezt senkinek sem vallotta volna be.
- Az eredmények. Nyomszakértőké, Lucy –é, Myles –é, minden, amit kértél.
- Jött még egy bábú. Szerintem olvasd át
Jack lenyelte az épp rágott mézeskalácsot, és maga elé rántotta a papírrengeteget. Felnyitotta a legelső lapot, és tényleg ott volt egy feketeszínű bábú. Átolvasta a papírokat. A szakértők szerint a zöld tényleg lehet a fű jele, ezt kinézik egy gyermekből. A kék a vízre utal, a fekete pedig a magány, vagy a halál jele lehet. Remélte, hogy az utóbbi ez esetben nem igaz. Átfutotta a kék terepjárós elitéltek listáját. Nem, egyik sem illett a képbe. Sóhajtva félretolta az aktát, mikor feltűnt neki hogy Jessica nincs bent. Felállt a székéből és megérintette Sue vállát. A nő összerezzent, de látva az ismerős arcot egy mosollyal visszatért a bátorsága.
- Nem láttad a testvérem?
- Jess –t? Nem, azt hittem veled van.
- Bobby!
- Mondd haver, már úgyis befejeztük a vitát. A fekete jobban áll nekem, és kész.
Myles morgott még egy „szürkét” az orra alatt, de inkább elvonult megcsodálni a kisbabát. Bobby zsebre vágta a kezeit, és barátjához bandukolt.
- Nem láttad Jess –t?
- Hmm, nem. Biztos elvonult a női mosdóba.
Sztem naon jó lenne ha felraknád kiváncsi vok rá :D |