2. fejezet.
Wisconsin
A reptéren Wisconsinban!
Amikor a gép leszállt Sue észrevette hogy a gyerekek milyen sápadtak.
Sue: Minden rendben?
Sarah&Tom: Persze.
Jack: Akkor menjünk.
Megcélozták a Hudson házat ami a reptértől még kocsival is igen messze volt.
Mr. és Mrs. Hudson: Sziasztok! Már vártunk titeket.
Jack: Sziasztok! Anya, apa ő Myles, Dimitrius, Lucy, Sue, Bobby és Levi ők a munkatársaim, ők pedig Sarah és Tom akikre vigyázni kellene.
Mrs. Hudson: Jaj kis szívem nagyon régen láttalak, jöhetnél kicsit sűrűbben is. Szégyelld magad. Nagyon el vagy kanászodva. Még mindig nincs normális kapcsolatod? Már ideje lenne megállapodnod.
Jack: Te is hiányoztál nekem. Felmegyünk kipakolni.
Mr. Hudson: Rendben. Fiúk és lányok nem alszanak egy szobában.
Jack: Remek. Gyertek.
’’Tudtam hogy keresztbe fognak tenni nekünk.’’- gondolta keserűen Jack.
Miután mindenki elfoglalta a saját helyét (Sue Lucyval, Bobby Jackkel és Dimitrius Mylessal egy szobában) úgy gondolták elmennek a helyszínre.
Lucy: Én maradok ti menjetek és szóljatok ha van valami.
D.: Ahogy gondolod.
Azt hitték remek ötlet lenne ha Suet és Jacket hagynák kettesben, de ők tudták jól mire megy ki a játék, így egész úton csak beszélgettek és még csak véletlenül sem nyúltak egymáshoz. A helyszínen ami eléggé messze volt a Hudson rezidenciától nem találtak semmi használható nyomot. Visszafelé az úton Sue megint Jackkel ment. Mivel most sem akartak lebukni ismét beszélgettek.
Jack: Az a baj hogy nincs elég aktánk így nem tudjuk egyhamar befejezni a nyomozást.
Sue: Igen. Szerintem Sarah tud valamit de nem mer beszélni róla.
Jack: De azért megpróbáljuk?
Sue: Meg kellene de óvatosan. Tudod milyenek a gyerekek.
Jack: Igen. Eléggé egy érett típus pedig még csak 10 éves. Lassan már többet tud kettőnkről mint mi magunk.
Sue: Szerintem mond egy kicsit hangosabban Wisconsin másik felén nem hallották.
Jack: Sajnálom, de tudod hogy mennyire hiányzol?
Sue: Nem mennyire?
Jack: Ne kínozz ez így nem fair. Tudod hogy most nem mutathatom meg hogy mennyire.
Sue: Várjunk csak. Szerinted itt ki kínoz kit?
Jack: Én nem kínozlak téged. Nem én nézek rád olyan szemekkel, mint te rám.
Sue: Ezt most én is mondhatnám.
Jack: Szerintem haladjunk mert egy kicsit lemaradtunk. Bár ha jobban belegondolok én nem látom Bobbyékat szóval szerintem ők sem látnak minket.
Sue: Jack ezt nem kel…
A mondatot már nem tudta befejezni ugyanis valaki támadást indított a szája majd a nyelve ellen. Mivel nem ellenkezett Jack kicsit felbátorodott. Szorosan közel húzta magához a nőt aki agy érezte Jack szívének dobbanásait mely egyre gyorsabb és gyorsabb lett ahogy a csók mélyült. Végül néhány perc múlva befejezték az egymás ellen indított ’’támadásokat’’ és mint két tini néztek egymásra levegő után kapkodva.
Jack: Ennyire hányoztál.
Sue: Csak:
Jack már szinte meg sem várta a választ újabb csóközönt borított kedvesére. Mind a ketten kezdtek feloldódni egymás társaságában így Jack elveszítve öntudatát karjai ami eddig Sue dereka körül volt most ’’rejtélyes’’ módon bekerültek Sue felsője alá. De tudta hogy nem szabad semmit sem csinálnia, nem szabad kihasználnia az előnyeit így a karjai maradtak a nő dereka körül de most a fölsőjén belül és nem kívül. Mikor Sue megérezte a férfi érintését megremegett de ő is benyúlt a férfi pólója alá. Jack ugyanúgy reagált a nő érintésére mint az előbb Sue. Még mielőtt komolyra fordult volna a dolog abbahagyták a csókolózást és egy kis hátránnyal de a többiek után mentek, útközben megigazítva ruhájukat.
Sarah: Hát ti meg hol voltatok ilyen sokáig? Már teljesen késő van ti meg kint csavarogtatok. Mi történt?
Jack: Semmi különös nem történt. Csak teljesen belemerültünk a beszélgetésbe.
Sue: Majd szeretnénk beszélni veled Sarah. Majd talán holnap.
Sarah: Nekem nyolc. Most pedig ha megengedik én elmegyek lefeküdni.
Jack: Hölgyem. Csak nyugodtan.
Mrs. Tomas: Engem tényleg érdekelne mi történt és szerintem nekem jogom van hozzá hogy tudjam mit csinál a fiam egy ilyen szép nővel éjszaka kettesben.
Jack: Szerinted megcsináljuk velük ugyanazt mint a múltkor?
Mire ezt Jack kimondta csak az értetlenül álldogáló Mrs. Thomas volt a konyhában mivel a többiek gyorsan elrohantak.
Sue: Szerinted van elég kuka a házban?
Jack: Majd találunk, ha esetleg elfogyna idő előtt.
Sue: Gyere menjünk még mielőtt kirakják a szűrünket a szüleid.
Jack: Jó ötlet. Szerintem nem kellene elmondani a többieknek még…
Sue: Jó éjt.
Jack: Neked is. Nem kapok puszit?
Sue: Jack, megláthatnak.(suttogva)
Jack: Egy pusziba ki merne belekötni?
Sue: De tényleg csak egy puszi.
Jack: Hogy lehetsz ilyen irigy?
Sue: Hudson ügynök felhívnám rá a figyelmét hogy ami ma este történt nem azt bizonyítja hogy én irigy lennék.
Jack: Nincs rá bizonyítéka, sem tanúja Miss Thomas.
Sue: Ne reménykedj.
Mire ezt végigmondta mát el is kezdett lassan közeledni Jack felé. Mint ahogy azt megbeszélték Jack tényleg csak egy jó éjt puszit kapott majd mint aki most vesztette el élete legnagyobb háborúját szomorúan ment be szobájába. Az este mindkettőjüket próbára tette ugyanis nem tudtak másra gondolni csak arra hogy mi lett volna ha ott akkor nem hagyják abba a csókolózást hanem befejezik amit elkezdtek. Mindketten egész éjszaka forgolódtak miközben egymásra gondoltak. Reggel korán keltek ki az ágyból mert már nem bírtak tétlenül feküdni tovább. A folyosón ahol összetalálkoztak hatalmas nagy önuralom kellett ahhoz hogy ne folytassák azt amit este elkezdtek. Mindketten elmentek zuhanyozni( persze nem együtt) aztán lementek megcsinálni a reggelit. Mire a többiek felkeltek ők már készen voltak minden fontos dologgal. Suenak nem kerülte le a figyelmét hogy Lucy milyen furcsán néz rá.
Sue: Mi törént?
Lucy: Mit csináltatok? Mikor is keltél fel?
Sue: Nem tudom talán 7-kor. Amúgy semmi különöset nem csináltam csak lefürödtem aztán pedig reggelit készítettem nektek.
Lucy: Én nem erre vagyok kíváncsi hanem arra hogy ketten mit csináltatok Jackkel.
Sue: Ja hogy az. Reggelit csináltunk.
Lucy: Persze én meg most jöttem le a falvédőről.
Jack: Igen látszik még egy kicsit a nyoma.
Miután végeztek az evéssel a gyerekek Levi-val játszottak amíg Jack és Sue be nem hívta Saraht.
Sue: Sarah beszélhetnénk?
Sarah: Van más választásom?
Jack: Nincs.
Sarah: Akkor menjünk.
Mikor beértek Sarah szobájába leültek az ágyra.
Sarah: Rendben miről van szó?
Sue: Nos, tudod még nem kaptuk el az édesanyád gyilkosát.
Jack: Szeretnénk a segítségedet kérni. Jó lenne ha elmondanál mindent amit tudsz a szüleiddel kapcsolatban.
Sarah: Tudjátok hogy semmi fontos információt nem osztott meg velem.
Sue: Akkor talán kérdezzük meg az öcsédet?
Sarah: Tudjátok hogy nem mondana semmit.
Jack: Akkor az ügyeteket lezártnak tekintjük amíg nem lesznek új információink.
Sarah: Addig velünk mi lesz?
Sue: Még nem tudjuk de nemsokára kideül.
Sarah: Szerintem ti is örökbe fogadhatnátok.
Jack: Te is tudod hogy ez nem ilyen egyszerű.
Sarah: Miért nem egyszerű? Nem kell semmit sem csinálnotok csak kitölteni néhány papírt.
Sue: Majd kiderül hogy mi lesz a sorsotok.
Jack: Addig maradsz nálunk.
Sarah: Tudjátok én már kezdtem örülni hogy valakivel megbeszélhetem a női ügyeimet.
Jack: Női ügyek? Sarah még csak 10 éves vagy.
Sarah: Korán érő típus vagyok.
Sue: Ezt én nem egészen értem.
Jack: Nem vagy vele egyedül.
Sarah: Én mindig előbb éltem át dolgokat mint a velem egy korúak. Most már gondolom értitek.
Jack: Kicsit még homályos.
Sue: Ezt értsem úgy hogy te már nagylány vagy?
Sarah: Lő és gól.
Jack: Felfordult a gyomrom.
Sue: Kezdtem is furcsállni hogy még bent vagy.
Jack: Bent is maradok.
Sarah: Sue szerintem hívd az ügyeletet.
Jack: Nem hiszem hogy árthat ha végig hallgatlak titeket. Így legalább van alkalmam felkészülni arra ami rám vár.
Sarah&Sue: Miért mi vár rád?
Jack: Néhány gyerek reményeim szerint.
Sarah: És ha fiú lesz?
Jack: Arra már fel vagyok készülve.
Sarah: De ugye nem olyan ’’bölcsességekkel’’ akarod majd ellátni őt mint amiket te is alkalmaztál.
Jack: Szerintem nem lenne baj ha olyan barátnője lesz mint nekem van.
Sue: Jó tudni hogy van barátnőd.
Jack: Szerintem menjünk le mert mindjárt ebédelünk.
Sarah: Cigány is másról beszél ha a ló árát kérik.
Jack: De fel vágták a nyelvét kisasszony.
Amikor ezt Jack mondta már a lépcső aljánál tartottak. Ekkor hírtelen hatalmas sikoltás hallatszott majd csak annyit lehetett látni hogy Jack karjaiban egy nő van.
Jack: Te szent ég de nehéz vagy. Minek köszönhetem ezt az üdvözlést?
Zoe: Rég láttalak. Tényleg jöhetnél kicsit sűrűbben.
Jack: Gyere bemutatlak. Zoe ők a barátaim: Sue, Lucy, Myles, Bobby, Dimitrius, Sarah, Tom és Levi. Emberek ő a testvérem Zoe.
Csapat: Szia.
Bobby: Várj Jack én azt hiszem lemaradtam. Te azt mondtad Zoe?
Zoe: Úristen Bobby.
Ekkor már Bobby nyakában volt.
Bobby: De rég láttalak. Igazi nő lett belőled. Mi szél hozott?
Zoe: Tudjátok én a helyi rendőrségen dolgozom így tudom mi folyik itt. A Wisconsin- i rendőrség eléggé a szívén viseli ennek az ügynek a sorsát így szeretnék ők befejezni a nyomozást.
Jack: Azt hittem valami lelombozó hírt akarsz közölni velünk.
Zoe: Szerintem elég rossz hír az hogy nem akarsz a családoddal lenni.
Jack: Éppen ez az. Így több időt lehetek a családommal.
Ezt a kijelentést mindenki furcsának találta de nem szóltak bele Jack gondolkodásmódjába.
Dimitrius: Akkor szerintem holnap haza is utazhatunk.
Lucy: Rendben. Gyere Sue, szedjük össze a cumónkat.
Sue: Remek ötlet. Szerintem ti is kezdjetek neki a pakolásnak amíg nem lesz kész az ebéd nem tudtok mást csinálni.
Ahogy azt megbeszélték ebédig mindenki a cuccait kereste illetve pakolgatta. Mikor készen lett az ebéd felhagytak a munkával és elkezdtek enni.
Myles: Akkor holnap korán reggel indulunk igaz?
Dimitrius: Elméletileg igen, legalábbis így terveztem.
Bobby: Nincs kedvetek evés után elmenni arra a közeli kis játszótérre ahol régen Jackkel olyan sokat voltunk.
Lucy: Ha olyan sokat voltatok ott akkor biztos nem maradt belőle sok minden.
Sue: Szerintem is jó ötlet lenne kimenni a szabadba.
Jack: Igen. Biztos ráfér már Levi-ra egy kis séta.
Bobby: És még a gyerekek sem látták a környéket rendesen.
Mrs. Hudson: Szerintem ma nem fogtok sehova se menni. Csak nézzetek ki az ablakon.
Mr. Thomas: Igazából egész hétre ilyen időt mond.
Sarah: Akkor beletörődünk abba a tudatba hogy nem láthatjuk Wisconsint.
Jack: Ha annyira nagy baj akkor szerintem jöhetünk mi még ide közösen meglátogatni a családomat.
Tom: De nemsokára a mi családunk is nem?
Mrs. Thomas: Szerintem lehet róla szó.
Jack: nem gondoljátok hogy előbb engem kellene megkérdezni?
Sarah: Talán. Te mit gondolsz Sue? Lehet róla szó?
Sue: Nekem mi közöm ehhez az egészhez?
Zoe: Csak annyi hogy izzik Jack és közted a levegő.
Jack: Ez marhaság.
Lucy: Én mindig mondtam de ti nem hallgattok rám.
Jack: Együnk.
A nap további része nagyon gyorsan elszállt. Este mindenki elment lefeküdni. Most már Sue és Jack is tudott úgy ahogy aludni. Reggel 6 óra körül Myles keltett fel mindenkit ugyanis ő valami rejtélyes ok miatt mihamarabb otthon akart lenni. Reggeli után elindultak a reptérre. A gép elindult maga mögött hagyva Wisconsint Jack családjával együtt…… FELRAKTAM A FOLYTATÁST AHOGY MONDTAM.MÉG MINDIG REMÉLEM HOGY TETSZIK.VÉLEMÉNYEKET VÁROK.UI.:A HELYESÍRÁSI HIBÁKÉRT FELELŐSÉGET NEM VÁLLALOK.VIKI |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
